2015

 
 
Hol a helyem a világban?  KI vagyok? Kivé akarok válni? Hogyan érthetek meg másokat, hogyan értethetem meg magam velük? Hogyan érthetem meg Önmagam?
 
Keressük együtt a válaszokat!
 
  
 
KULTÚRÁK KÖZÖTTI KOMMUNIKÁCIÓ
Nemzetközi Személyközpontú Találkozó
 

Pécs, 2015. július 13-19.

 
 
Az 1980-as években az akkor már nemzetközileg elismert, igen nagy hírű pszichológus, Carl Rogers "nagycsoportokat" tartott a Föld különböző pontjain, - általában a nemzeti és nemzetiségi konfliktusok helyein Észak-Írországban, a Dél-Afrikában, az ENSZ szervezésében Ausztriában. 1984-ben és 1986-ban Magyarországon járt, elindítva ezzel a hazai encounter mozgalmat.
A rendszerváltás előtti Magyarországon rendkívüli esemény volt az elismert amerikai pszichológus és az általa képviselt személyközpontú szemlélet megjelenése. A rendezvényen több száz pszichológus, pedagógus, tudós, egyetemista, segítő foglalkozású és érdeklődő vett részt. 2009-ben a találkozó 25 éves évfordulója alkalmából hasonló címmel újra megrendezésre került a személyközpontú találkozó, ahol a résztvevők kifejezték igényüket, hogy az esemény rendszeressé váljék. Két év múlva, 2011-ben arra kerestünk választ, kik vagyunk mi: pedagógusok, pszichológusok, orvosok, vállalatvezetők, diákok, szülők ma, a XXI. században; mit jelent a személyközpontú megközelítés számunkra, most. Hagyomány született. A 2013-as találkozón visszajáró, régi ismerősök és új érdeklődők egyaránt szép számmal jelentek meg, s a találkozó végén a résztvevők egyöntetűen jelezték szándékukat a következő, 2015-ös találkozón való részvételre.


Ezek az összejövetelek sok résztvevő életében sorsfordító eseménynek bizonyultak: megérezhettük a szabadság lelkesítő ízét és az ezzel együtt járó felelősséget egyaránt.


A Kultúrák Közötti Kommunikáció Találkozó egy olyan nemzetközi esemény, mely során pszichológusok, pedagógusok, segítő foglalkozásúak, vezetők, vallási képviselők, főiskolai, egyetemi hallgatók, szülők, útkeresők, önismereti úton járok összegyűlnek egy hétre, és személyközpontú csoportokban beszélgetnek egymással.


A személyközpontú csoport tagjai általában azzal a céllal érkeznek a csoportokba, hogy kifejezzék gondolataikat, legmélyebb érzelmeiket, feldolgozzanak egy személyes problémát, közösen megoldást keressenek egy társadalmi, vallási, kulturális problémára, meghallgassanak másokat és kifejezzék saját véleményüket. E csoportokban a hét során fokozatosan olyan légkör alakul ki, mely ösztönzi a megnyílást, a szerepek és álarcok lazulását, az ezektől való megszabadulást, őszinte, nyílt kommunikációra sarkall. A csoporttagok egyre inkább hajlandók konfrontálódni a konfliktuskerülés helyett, ugyanakkor az együtt töltött idő során mind mélyebben képesek megérteni és elfogadni a másikat, a többieket.
  • „Olyan szokásokat sajátíthatnak el, amelyekkel sikeresen megbirkózhatnak az egyre bizonytalanabb jövővel,
  • olyan döntési technikákat dolgozhatnak ki, melyek lényege a széles körű részvétel, egyfajta önkorrigáló mechanizmus, és amelyek szinte minden élethelyzetben használhatók
  • olyan közösséget alakíthatnak, amelyek tagjai kölcsönösen tisztelik egymást, és amelyre a versenyzésnél jobban jellemző az együttműködés,
  • olyan személyiségfejlődésen mehetnek keresztül, amely fokozott önbizalomban, a belső értékek és erőforrások megtalálásban, az emberekhez méltó életre való törekvésben nyilvánul meg. Az encounter csoportok a személyes függetlenség növekedéséhez, az érzések nyíltabbá válásához, a kreativitás fokozódásához vezetnek."
 

(Rogers: Találkozások)



A szokásos fejlesztő tréningekkel szemben az encounter csoportok résztvevői igen gyakran életre szóló, mély és drasztikus súlyú élményekről számolnak be, melyek nagy hatással vannak személyes kapcsolataikra, melyek nyomán gyakran fontos döntéseket hoznak, változásokat indítanak el életükben.

A csoportok működéséről, személyiségfejlődésre gyakorolt hatásáról bővebben Carl Rogers: Találkozások című könyvében olvashat.

CARL ROGERS

Carl R. Rogers a 20. század egyik legnagyobb pszichológusa. Munkássága több mint húsz évvel a halála után változatlanul ösztönző hatással van a tanácsadók, pszichoterapeuták, pedagógusok, orvosok, vezetők munkájára. Az általa útjára indított személyközpontú megközelítés segíti a pedagógusokat, szülőket a nevelésben, a házaspárokat a párkapcsolat bensőségessé alakításában, a szervezeteket az élhetőbb, örömtelibb munkakörnyezet kialakításában.

A humanisztikus pszichológia alapító atyja:

Egyedi, személyközpontú megközelítése a személyiség és az emberi kapcsolatok megértéséhez számos területen alkalmazást nyert, úgy mint a pszichoterápia és tanácsadás (kliens-központú terápia), az oktatás (diákközpontú tanulás), valamint a szervezetek és egyéb csoportok.

Úttörő kutatásaiért az Amerikai Pszichológia Társaság számos nagy díját elnyerte, élete vége felé Nobel-békedíjra jelölték a dél-afrikai és észak-írországi belső konfliktusok terén végzett munkájáért.


SZEMÉLYKÖZPONTÚSÁG

A személyközpontú szemlélet alap-hipotézise az, hogy minden egyes emberben önmaga megértésének és a pozitív irányú változásnak hatalmas tartalékai rejlenek. A segítő kapcsolat, pszichológus, pedagógus, szülő, lelki pásztor az, hogy egy személyes kapcsolat által ezeknek a tartalékoknak a mozgósítását segítse. A személyközpontú segítő kapcsolatnak három fő jellemzője van:

empátiás megértés, vagyis a segítő a „kliens” világát igyekszik megérteni, úgy, ahogy a „kliens” azt átéli;
feltétel nélküli elfogadás, azaz a segítő nem valamilyen általa elképzelt ideál felé próbálja vezetni, hanem elfogadja őt olyannak, amilyen;

kongruencia, azaz a segítő nem egy szerepet vállal fel, hanem egész lényével, személyesen van jelen a kapcsolatban.

Rogers szerint a kiteljesedett személyiségre az alábbiak jellemzők:

Növekvő nyitottság az élményekre – eltávolodik a védekezéstől és nincs szüksége küszöb alatti észlelésre (észlelési védekezés, mely során tudattalan stratégiákat alkalmazunk, hogy megakadályozzuk, egy felkavaró inger tudatunkba kerülését).
Egyre inkább egzisztencialista életstílus jellemzi – minden pillanat teljes átélése – nem torzítja el a pillanatot, hogy a személyiséggel vagy az énfogalommal összeillő legyen, hanem megengedi a személyiségnek és az énfogalomnak, hogy kisugározzon az élményből. Ez izgalmat, merészséget, alkalmazkodókészséget, toleranciát, spontaneitást és a merevség hiányát eredményezi, és alapvető bizalmat sugall.
Növekvő természetes bizalom – bízik a saját értékítéletében, és a képességében, hogy kiválassza az adott pillanathoz megfelelő viselkedést. Nem függ létező szabályoktól és szociális normáktól, hanem bízik benne, hogy mivel nyitott az élményekre, képes leszn saját értékítéletére támaszkodni

A választás szabadsága – nem béklyózzák meg a korlátozások, könnyebben képes szélesebb körű választásokat hozni. Hiszi, hogy szerepe van saját viselkedése meghatározásában, és felelősnek érzi magát saját viselkedésééért.
Kreativitás – szabadabbnak érzi magát, hogy kreatív legyen. Abban is kreatívabbá válik, hogy beilleszkedjen a körülmények közé, anélkül, hogy szükségét érezné az alkalmazkodásnak.
Megbízhatóság és konstruktivitás – megbízhatóan konstruktívan fog cselekedni. Az az egyén, aki nyitott minden szükségletére, képes lesz fenntartani az egyensúlyt köztük. Még az agresszív szükségleteket is kiegyensúlyozza a belső jóság.
Gazdag, teljes élet - a teljes ember élete gazdag, hiánytalan és izgalmas, és azt sugallja, hogy intenzívebben éli át az örömöt és a fájdalmat, a szerelmet és szívük összetörését, a félelmet és a bátorságot.
Rogers mindent átfogó személyiségelméletéről magyarul a Valakivé válni című könyvében olvashatunk.
 
A CSOPORT
A személyközpontú csoportok sajátossága, hogy a résztvevők „vezető” helyett a csoportfolyamatokat serkentő - de teljes értékű résztvevőként jelen lévő - facilitátorok segítségével, minimális keretek mellett, szabadon találkozhatnak: kétségeik, félelmeik, érzéseik fel- és elismerésén, felmutatásán keresztül. Ezek az intenzív csoportélmények alkalmasak arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz, meglássuk a másikban a hasonlót, de megtanuljunk békében egyet-nem-érteni is. A szabadon kibontakozó kis- és nagycsoportos önismereti élmények mellett a témacsoportokban a társadalmi feszültségek forrására, a segítő foglalkozásúak munkájához kapcsolódó kérdésekre, az egyén útkeresésére vonatkozó témákat dolgozunk fel.
 
A találkozók egyik fő vezérfonala a kiscsoport. A jelentkezők első nap a helyszínen megadott facilitátorok (vagy facilitátor-párok) csoportjaiba iratkozhatnak fel. A kiscsoportok kb. 10-15 főből állnak. Az első napon megalakult csoportok összetétele a hét folyamán nem változik, napi kétszer két órára gyűlnek össze. Ezekben a csoportokban teljes mértékben az történik, amit a résztvevők szeretnének. Nincs megadott téma, nincsenek keretek, elvárások. Jellemzően intenzív önismereti és társas folyamatok zajlanak.
 
A találkozó másik fő eleme a nagycsoport. Minden nap reggelén az összes résztvevő találkozik két órára, és az történik, amit szeretnének: keretek, elvárások itt sincsenek. A nagycsoportban nem feltétlenül van kijelölt facilitátor – ezt a csoport a helyszínen dönti el. A nagycsoport érdekessége, hogy ilyen formában, személyközpontú (nem-)keretek között valószínűleg sehol nem tapasztalható meg, csak egy ilyen találkozón.
 
A napi programot témacsoportok színesítik. A témacsoport egy másfél órás szemináriumszerű esemény, melyre minden nap azonos időben kerül sor. Párhuzamosan több témacsoport is zajlik különböző termekben, ezekre a helyszínen kell feliratkozni. A témacsoport vezetője bemutat egy témát, melyet a csoporttal közösen megvitatnak, de vannak olyan témacsoportok is, ahol közös játék vagy alkotás történik – például művészetterápia-jellegű csoportok.
(A tavalyi témacsoportok megtekintéséhez kattintson IDE)
 
 
A kis- és nagycsoportok, a csoportfolyamatok dinamikus működését a facilitátorok  segítik. Általában szólva, a facilitátor olyan személy, aki serkenti a csoportfolyamatokat, és segíti a csoport tagjait abban, hogy közösen, együttműködve elérjék közös céljaikat. A személyközpontú (encounter) csoport facilitátora bízik az „itt és most” kialakuló csoportfolyamatban, ezért nem strukturál, nem irányít, és nem avatkozik be direkt módon. Feladata elősegíteni egy olyan biztonságos légkör kialakítását, ahol a kifejezés szabadsága nő, a védekező mechanizmusok és hárítások pedig csökkennek. A valódi pozitív és negatív érzések kifejezésének hatására alakul ki a kölcsönös bizalom tere, és válik kézzelfoghatóvá a csoport megtartó és támogató ereje. Az elfogadás kulcsfogalom: a csoporttagok egyre inkább megtanulják elfogadni magukat olyannak, amilyenek, és ugyanez történik másokkal kapcsolatban is. Amikor a hétköznapokban oly gyakori kapcsolati merevség, gátlás felszabadul, az emberek képessé válnak arra, hogy meghallgassák egymást, tanuljanak egymástól. Egy encounter csoportban a személy folyamatos visszajelzéseket kap társaitól, tükröt kap saját magáról, és arról, hogy milyen hatást vált ki másokból. Olyan térben történik ez, ahol az érzelemkifejezés bármilyen módja helyénvaló: ki lehet fejezni dühöt és haragot, de át is lehet ölelni egymást. A csoportban megtapasztalt szabadság és a nyílt kommunikáció a hétköznapi kapcsolatokba is átültethető.
 
A csoportfolyamat gyakran nehéz és hosszú, napok telhetnek el, mire kialakul egy olyan biztonságos légkör, melyben a résztvevők már nem idegenek egymás számára, melyben már egyre kisebb dózisban van jelen a megnyílástól, őszinteségtől való félelem. Ez a feltárulkozás kinek könnyebb, kinek nehezebb, és előfordul, hogy valakivel nem történik meg, de a csendes tagok is aktív részei a folyamatnak, hiszen bennük is erős élmények zajlanak.
 
Szubjektív beszámolókat a Vendégkönyv menüpont alatt olvashat.
 
Találkozzunk 2015-ben!