Nem (csak) „fejben dől el” – intermodális művészetterápia a gyakorlatban

Témacsoport vezető: 

Kinek ne lenne olyan élménye, hogy egy döntés előtt racionálisan végiggondolva a dolgokat, más eredményre jutott, mint amit az érzései sugalltak?

Iskolai tanulmányaink, sőt társadalmunk sem segít nekünk abban, hogy tudjunk az érzéseinkre hallgatni. Az „így gondolom”-nak nagyobb az elismertsége, mint az így érzem”-nek. Pedig vannak olyan helyzetek, amiket pusztán gondolkodva nehéz megoldani.

Érzésekhez ülve, szavakkal is hozzáférhetünk. De többféle és más információt kapunk magunkról és a világról, ha az összes érzékszervünket használni tudjuk alkotáson, játékon, rítusokon keresztül. Ha elég érzékenyek vagyunk ezeknek ez információknak a befogadására.

Hogyan vesszük hasznát a testünkből jövő bölcsességnek? Felismerjük-e, merünk-e megbízni benne?

Az intermodális kifejezésterápiában (expressive arts therapy) mind az öt művészeti ágat, a zenét, drámát, vizuális művészeteket, költészetet, mozgást/táncot használjuk – egy “ülésen” belül többet is, szóbeli értelmezés közbeiktatása nélkül az érzékenységünk fejlesztésére. Igy minden érzékszervet megszólítunk, hogy könnyebben érjünk el változásokat az életünkben. A test “tudására”, a képzelet  erejére építünk.

Ugyanakkor az alkotás, az elkészült mű a maga fizikai valóságában jelen van (pl. szavakból, mozdulatokból, vonalakból álló kompozíció), megfigyelhető, az egész csoport a tanu rá. Ez az “itt és most”-hoz, a realitáshoz, a tényekhez kapcsol minket. És “a tények a barátaink”, nem csak Carl Rogers szerint. 

A témacsoport biztonságos légkörében egy több művészeti ágat felhasználó, rövid önismereti folyamaton megyünk keresztül, amelyhez nem kell semmilyen előképzettség.