Pszichológusok, pszichiáterek

 

Rogers eredetileg azért fejlesztette ki teóriáját, hogy egy terápiás rendszer alapja legyen. Eredetileg „non-direktív terápiának” nevezte, de ezt a kifejezést később leváltotta „kliensközpontú terápiára”, majd „személyközpontú terápiára”.

Az irányzat jellemző vonása, hogy kezdetektől nem csak serkentette a tudományos kutatásokat, de a kutatások légkörében alakult, fejlődött. Az ötvenes években százával jelentek meg a kliensközpontú terápiát vizsgáló kutatások, publikációk. Ennek oka Rogers szerint, hogy e szemlélet nem dogmaként, hanem hipotézisként ütötte fel a fejét, illetve, hogy a vizsgálodást szinte bármilyen szinten el lehet kezdeni: durva megközelítésként vagy nüansznyi részletek csiszolásához egyaránt kiváló, és általános érvényú fogalmakkal operál (pl. "feltétel nélküli elfogadás, empátia, személyiség változásának feltételrendszere, stb.)

A kliensközpontú megközelítés hatásosságának első tapasztalati bizonyítékát 1941-ben publikálta Elias Porter az Ohio State Egyetemen, a Rogers terápiás ülésein készült felvételeket felhasználva.
 Porter Rogers írásainak segítségével összeállított egy rendszert, ami a tanácsadó által alkalmazott irányítottság és irányítatlanság mértékét méri. A tanácsadó hozzáállása és orientációja csak közreműködő szerepet tölt be a kliens által hozott döntésekben. Számos kutatás kimutatta, hogy a terápia során a segítő technikák nagyban befolyásolják a kliens reakcióit és ezzel együtt a terápiás folyamatot egyeránt. Bergman 1950-es vizsgálata számos interjú elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a terápiás folyamat pozitív vonatkozásait jellemzően olan segítő válaszok váltják ki, melyek a kliens érzéseit tükrüzik vissza, míg ez értékelő, interpretáló és struktúráló válaszok jellemzően olyan kliensreakciókat váltanak ki, melyek negatívnak tekinthetők a terápiás folyamat szempontjából. 
 
 E terápiás forma központi hipotézise, hogy a feltétel nélküli elfogadásra épülő kapcsolat alkalmat nyújt a kliens számára, hogy személyisége fejlődjön. Ez a fejlődés az énkép pozitívabbá válását, önmaga és mások elfogadását segíti elő.
 
Forrás
Carl Rogers: Valakivé válni - egy személyiség születése