A találkozóról

 

A KÖVETKEZŐ TALÁLKOZÓ IDŐPONTJA

2015. július 13-19. 

 

 

Hol a helyem a világban?

Miben különbözünk, miben hasonlítunk?

Kell-e az, hogy egyetértsünk?

Számít-e az önismeret?

Hogy lehetek jobb terapeuta/pedagógus/orvos/

szociális munkás/ szülő– hogy lehetek jobb ember?

Keressük együtt a válaszokat!

 

 

 

 

„Vizsgálatok sora támasztja alá azt a hétköznapi megfigyelést, hogy milyen kevéssé ismerjük önmagunkat és viselkedésünk hatásait. Hogy gyakran félreértjük egymást, az valójában nem csoda: minden ember másfajta tapasztalatokkal, előélettel rendelkezik. Az azonos nyelvet beszélők is más és más érzelmet, jelentést kapcsolnak az egyes szavakhoz. (…) A kommunikáció nehézségei természetszerűleg megsokszorozódnak a különböző nyelvet beszélők, különböző kulturális háttérrel rendelkezők között. A kommunikációs nehézségek legyőzésétől nem kisebb dolog függ, mint egyéni boldogságunk, a csoportok hatékonyabb működése, országok békés egymás mellett élése …

 

 

 

  

 

 

A találkozóknak nincs előre meghatározott napirendjük, elnökségük, előadója: a részvevők maguk fogják meghatározni, mit és hogyan csináljunk. Lehetőség van kis- és nagycsoportok szervezésére, terápiás ülésekre, nem-verbális kommunikációs gyakorlatokra, a (…) zenélésre, vitára és filmnézésre: mindarra, amiről a résztvevők úgy gondolják, hogy leginkább fejleszti a kommunikációs képességüket. Reméljük, hogy a hét végén úgy érezzük majd, hogy jól éltünk ezekkel a lehetőségekkel.”

(Részlet az 1984-es esemény meghívójából)

 

A kiemelkedő amerikai humanisztikus pszichológus, Carl Rogers nevével fémjelzett személyközpontú szemlélet világszerte nagy hatással volt a segítő szakemberekre, a lelki betegek gyógyítására, a pedagógiai gyakorlatra, a hatékony vezetői stílusról vallott elképzelésekre, az orvos-beteg kapcsolatra, és az egyes személyek életére ...

1984-ben és 86’-ban Szegeden Carl Rogers és munkatársai közreműködésével átütő erejű egyhetes személyközpontú találkozó zajlott le. 2009-ben és 2011-ben arra kerestünk választ, kik vagyunk mi: pedagógusok, pszichológusok, orvosok, vállalatvezetők, diákok, szülők ma, a XXI. században; mit jelent a személyközpontú megközelítés számunkra, most. Hagyomány született. Ezek az összejövetelek – csak úgy, mint hajdanán az 1984-es csoportélmény – sok résztvevő életében sorsfordító eseménynek bizonyultak: megérezhettük a szabadság lelkesítő ízét és az ezzel együtt járó felelősséget egyaránt.

 

 

A hazai és külföldi facilitátorok segítségével megtartandó összejövetel elsősorban tapasztalati tanulásra nyújt lehetőséget:a személyközpontú megközelítésről sok minden megtudható könyvekből, de „elsajátításához” saját élményre van szükség. Kétévente rendkívüli lehetőség kínálkozik ilyen „saját élmény” megszerzésére.

 

A személyközpontú csoportok sajátossága, hogy a résztvevők – „vezető” helyett a csoportfolyamatokat serkentő (de teljes értékű résztvevőként jelen lévő) facilitátorok segítségével –, minimális keretek mellett, szabadon találkozhatnak: kétségeik, félelmeik, érzéseik fel- és elismerésén, felmutatásán keresztül. Ezek az intenzív csoportélmények alkalmasak arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz, meglássuk a másikban a hasonlót, de megtanuljunk békében egyet-nem- érteni is. A szabadon kibontakozó kis- és nagycsoportos önismereti élmények mellett a témacsoportokban a társadalmi feszültségek forrására, a segítő foglalkozásúak munkájához kapcsolódó kérdésekre, az egyén útkeresésére vonatkozó témákat dolgozunk fel.

 

Minden résztvevő jelentkezhet facilitátornak és témacsoport-vezetőknek is.

 

Beszámoló az utolsó találkozóról: itt

Szubjektív élménybeszámolók a Vendégkönyvben.