Útkeresők

Önmagunk megtalálása és vállalása nagy feladat. Minden ember számára az, és szerecsés, akinek sikerül. Ki vagyok Én? Milyen vagyok? Hol a helyem a világban? Mi a feladatom? Hogyan lehetek őszintén Önmagam? Hogyan tudom – feltétel nélkül - elfogadni a Másikat olyannak, amilyen? Ezekre a kérdésekre örökké keressük a választ: a saját válaszaim megtalálása egy-egy lépés a teljesebb, értékesebb élet felé… 
 

Mindenkinek megvan a maga keresztje, tartja a közmondás. Saját életünk nehézségei akkor a leggyötrelmesebbek, ha egyedül maradunk velük. 

Ha úgy érezzük, megrekedtünk, újra és újra falakba ütnözünk, nem tudunk haladni, és nem kapunk érdemi segítséget.Legyen szó akár feldolgozatlan gyermekkori élményekről, félresiklott kapcsolatról, nyomasztó családi vagy munkahelyi körülményekről, a túl sok vagy túl kevés választási lehetésgből adódó frusztrációkról, elérkezhet az a pont az életünkben, amikor nem tudjuk, merre tovább. Amikor a döntés túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen hozni, a változás túl ijesztő lenne, hogy meg merjük lépni, vagy egyszerűen fogalmunk sincs merre lehet a megoldás, mert nem látunk ki a saját gödrünkből. 

 
A kiscsoportos élmények kifejezetten erről szólnak: a sajátos módon kialakuló mérhetetlenül őszinte és elfogadó légkörben az egyes sorsok előkerülnek, a legbátortalanabb is eljut arra a pontra, hogy megosztja gondolatait a csoporttal. A csoporttagok őszinte odafordulása, a sorsok és emberek hasonlóságai és különbözőségei, az őszinteség soha nem tapasztalt mélysége olyan folyamatokat indít be, mely bárkit képes kibillenteni az érzelmi holtpontról. Nem ritkán heurisztikus felismerések, érzelmi katarzisok kísérik a csoportfolyamatokat, az érzelemkifejezésnek nem állít gátat senki, legyen szó akár pozitív, akár negatív érzelmekről. 
 
Természetesen nekünk sincs birtokunkban a minden problémára megoldást nyújtó varázsrecept, mert ilyen nem létezik. Senki nem tudja másvalaki problémáját megoldani, mi sem állítjuk, hogy mindenki felhőtlen boldogságban fog hazatérni. A találkozón előkerülhetnek mély fájdalmak, sebek szakadhatnak fel, éppen úgy ahogyan barátokra és megoldásokra is lelhetünk ez idő alatt. Senki sem tudja, mi fog történni velünk, de az igen valószínű, hogy ha nyitott szívvel, felkészülten érkezünk a találkozóra, a lelkünk nem marad érintetlenül. 
 
Útkeresők figyelmébe ajánljuk a Vendégkönyvünket, ahol a korábbi találkozók résztvevői osztották meg utólag a gondolataikat velünk, üzenetképp azoknak, akik érdeklődnek, hezitálnak. Az itt található szövegek önmagukért beszélnek.